KATT IDE MIELŐTT ELKEZDENÉL MINDENT!! NAGYON FONTOS!!

18. Inglourious Basterds

Lehet anyázni, de Tarantino túlértékelt rendező szvsz. Elismerem, tehetséges a csávó és van érzéke a stílusok keveréséhez, de messze nem akkora isten, mint amilyennek a népes rajongótábora beállítja (még hogy a Ponyvaregény a legjobb filmje, haha, még a Kill Bill is jobb volt nála). Egészen pontosan ezen a véleményen voltam, amíg idén meg nem tekintettem az Inglourious Basterds-et.

Nos, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az év végi toplistámon egy Tarantino film fog szerepelni, de az idei relatíve gyenge felhozatalnak köszönhetően ez az egyébként tisztességes iparosmunka egyszerűen nem maradhatott ki innen.

Tarantino eddigi legjobb rendezése. “You know somethin’, Utivich? I think this might just be my masterpiece…” Hát úgy valahogy.

17. Away We Go

Sam Mendes aktuális filmje az év egyik legnagyobb meglepetése. Pedig nem akartam megnézni, és nem is érdekelt különösebben, mivel eléggé sablonos sztorinak tűnt a szinopszis alapján, aztán ehhez képest 2009 egyik legjobb filmjéhez és az Amerikai szépség után Mendes eddigi legügyesebb rendezéséhez lett szerencsém (pedig bevallom, nekem a tavalyi Revolutionary Road is tetszett).

Ha az Away We Go-t 2010-ben nem jelölik Oscarra a legjobb női vagy férfi főszereplő, a legjobb forgatókönyv vagy a legjobb rendezés kategóriában, én fogok megsértődni Sam Mendes helyett.

16. The Hurt Locker

Kegyetlenül jól megrendezett, folyamatosan pörgő, hiperrealista akcióthriller, amely három amerikai bombaszakértő segítségével kendőzetlen formában mutatja be az iraki háborúban átélt borzalmak katonákra gyakorolt pszichológiai hatását.

Az egyik legkülönlegesebb és legemberibb háborús témájú film, amit valaha láttam. A háborús drámák rajongóinak egyenesen kötelező darab. Kritika itt.

15. Hunger

Minden egyes képkockája, akár egy festmény (látszik, hogy a rendező csávó eredetileg képzőművész, tessék csak megnézni ezt vagy ezt a trailert).

Viszont a Hungert szigorúan csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert egy meglehetősen kemény és brutális drámáról van szó (de sebaj, szeressük az ilyet).

Directed by Steve McQueen (nem, nem az a Steve McQueen).

14. Zombieland

Az év egyik legjobb “horrorfilmje”. Azért az idézőjel, mert ugyan van benne gore dögivel és zombihorrorként is pozicionálták (totál megtévesztően, emiatt csalódtak benne sokan szvsz), de valójában a Zombieland inkább egy lájtos és szerethető felnőtté válásos sztori jó adag helyzetkomikummal és morbid humorral fűszerezve, mintsem Dead Snow féle darabolós hentparádé.

Woody Harrelson tökéletes választás a Twinkiest zabáló, seggfej zombilikvidátor szerepére, Bill Murray pedig büszkén viselheti a 2009 legjobb cameójáért járó képzeletbeli címet.

13. Drag Me To Hell

Sam Raimi barátunk némi lájtos pókemberes kitérő után visszatért ahhoz, amihez igazán ért: a morbid horrorfilmek készítéséhez (aki nem tudná, emberünk az Evil Dead trilógiával alapozta meg kultrendezői hírnevét).

A Drag Me To Hell-t Londonban láttam először, aztán annyira bejött, hogy néhány hónap múlva Pesten megnéztem még egyszer: egyszerűen baromi jó rendezés, és a műfaj rajongói számára többszörösen is újranézős darab. Kritika itt.

12. Ink

Uh, na emberek, ez egy pozitív értelemben igen durván beteg film. Ennyire abszurd, (rém)álomszerű látványvilágot kitalálni, és ezt így vászonra vinni, apám, ehhez tehetség kell. Nem is kevés (de most komolyan, a The Fall óta nem láttam ennyire beteg, ámde gyönyörű képi világot).

Jamin Winans-ra tessék odafigyelni a jövőben, mert ha ez a csávó 250 ezer dollárból egy ilyen behatárolhatatlan műfajú, kvázi mestermunkát volt képes összehozni, akkor bele se merek gondolni, hogy mire lesz képes egy több száz milliós hollywoodi költségvetéssel. Na de inkább maradjon csak meg a független filmek világában, és ne hagyja, hogy megfertőzze a bulvár- és médiaszenny, azt hiszem, mindannyian jobban járunk így.

Ja és köszi az ajánlást a mági-Gabesz párosnak: ha nem kommentelnek be az ominózus Ink posztba, asszem lemaradok erről az igazi gyöngyszemről.

11. District 9

Mini társadalomkritika földönkívülis sztoriba oltva (wtf?).

Egyébként a tavalyi Cloverfield-hez hasonlóan ezúttal is jogos volt a produkciót övező hype. Sőt Neill Blomkamp egyáltalán nem szarozott, és első filmes rendezőként kapásból megmutatta a hollywoodi producer bácsiknak és néniknek, hogy az überkirály sci-fik nem feltétlenül megaköltségvetésből és ünnepelt sztárok részvételével készülnek (de nem ám).

10. Slumdog Millionare

Ez a magyarul Gettó milliomosnak csúfolt produkció már a tavalyi listámon is szerepelhetett volna, de sajnos csak idén januárban volt szerencsém/időm megtekinteni.

Gondolom, nem kell különösebben bemutatnom senkinek Danny Boyle ezen kvázi mestermunkáját, Magyarországon is sikerrel játszották a mozik. Kritika itt.

9. The Wrestler

Igazából ez egy kakukktojás lenne itten, mivel a The Hurt Lockerrel és a Goodbye Solo-val egyetemben már 2008-ban láttam a Velencei Filmfesztiválon, de mivel csak idén jutott el hozzánk a mozikba, nem maradhatott le erről a listáról.

A The Wrestler Darren Aronofsky barátunk egyik legjobb filmje (mellékesen jegyezném meg, hogy ez a csávó rossz filmet még nem adott ki a kezei közül), Mickey Rourke-nak pedig már tavaly kellett volna dobni egy Oscart. Ez van. Kritika itt.

8. Moon

Duncan Jones úrnak (civilben David Bowie becses fia) idén sikerült bebizonyítania, hogy minimál lóvéból is lehet ütős sci-fit készíteni, csak kell hozzá némi kreativitás és szerencse. Ezúton is gratula neki, tessék utána csinálni.

A Moon az idei év egyik legnagyobb független filmes meglepetése a hasonlóan minimálbüdzséből készült Ink mellett. Kritika itt.

7. Paranormal Activity

Ez a kézikamerás áldokumentumok sikerét meglovagoló ízig-vérig indie produkció csont nélkül az év horrorfilmje nálam: lazán, csuklóból szarrá alázza az elmúlt évek hollywoodi horrortermését, és egy jó nagy fityiszt mutat a hasonló koncepciójú Blair Witch Project-nek és a REC-nek. Oren Peli 4 prezident.

Sok fosatós filmet láttam már életemben, így volt min edződnöm, mégis a Paranormal Activity az abszolút minimalista ijesztgetéseivel képes volt úgy beparáztatni, hogy a késő éjszakai megtekintése után éjjel még sokáig nem bírtam elaludni. Kritika itt.

6. Hangover

Rég láttam ennyire szórakoztató komédiát, főleg azt tekintve, hogy a sztorija alapján ez akár egy idétlen böfögős-fingós tucatvígjáték is lehetett volna.

A Hangover baromi jól alkalmazza a gyakorlatban a klasszikus vígjátékok egyik legnagyobb alapszabályát: végy pár egymástól totál különböző figurát (jelen esetben egy barátnőjét megkérő fiatal csávót, aki szeretne még utoljára egy hatalmasat bulizni az életben; egy sármos és laza, életművész sonnyboyt; egy rendezett és szabályelvű fogorvost; valamint egy tízéves gyerek szellemi színvonalán lévő flúgos csávót; majd helyezd bele őket különféle várt vagy váratlan helyzetekbe, legyen az teljesen hétköznapi (buli utáni józanodás) vagy totál bizarr (böhöm nagy tigris a budiban, meztelen kínai egy autó csomagtartójában, szállodai matrac odakinn egy szoborra applikálva jól). Ügyes.

5. Okuribito (Departures)

Csellótanonc csávót kirúgják az állásából, majd emberünk, miután – Fábry Sándor után szabadon – kalandozott egyet a munkavadászat rögös országútján, tévedésből egy temetkezési vállalathoz jelentkezik be.

Na kérem szépen, egy efféle szituációból Hollywood kapásból egy agyatlan és ízléstelen komédiát kreált volna (mennyire egyszerű lenne), de nem így Ázsia. A rendező Yojiro Takita ugyanis egy nagyon is érzékeny, már-már családi melodrámába hajló, megható történetet mesél el, amely ahogyan haladunk előre, úgy válik egyre komolyabbá: az első harmadban még a morbid szituációból fakadó beteg (de nem ízléstelen) és lájtos humoron van a hangsúly (már a nyitójelenet kellően megalapozza a hangulatot), míg a végére egy meglepően fajsúlyos drámát kapunk.

4. Avatar

2009 legemlékezetesebb mozis élménye, a jelenlegi technikai szinten überelhetetlen látványvilággal. Ugyan a színészi játék meg a sztori pusztán csak kötelezően letudandó kellékként szerepel, de egy IMAX-ban moziban, az óriási vászon előtt ülve ez senkit nem érdekel.

Kizárólag IMAX formátumban tessék megtekinteni, higgyétek el, tényleg megéri! Kritika itt.

3. Goodbye Solo

A jelenleg alkotó egyik legtehetségesebb amerikai független filmes zseniális rendezése Jim Jarmusch stílusában (nagyon-nagyon sok ilyen filmet szeretnék még látni, az efféle alkotásokért imádom az indie produkciókat).

A Goodbye Solo-t még 2008-ban a Velencei Filmfesztiválon volt szerencsém megtekinteni a rendező, Ramin Bahrani és a főszereplő, Souleymane Sy Savane jelenlétében - egy életre szóló élmény volt.

Némi mellékszál: Magyarországon a mozivászon helyett a Cinemaxon debütált 2009. november 19-én, ilyet se pipáltam még. De hát van ez így. Kritika itt.

2. 500 Days of Summer

Vannak ügyes filmek. Egészen pontosan olyan ügyes filmek, amelyek a szerelmet, mint örök témát helyezik a középpontba, de úgy, hogy közben nincsenek benne eltúlzott figurák és valószerűtlen helyzetek, nem csúsznak át szirupos giccsbe, és nem baromkodják el az egészet (mint sok amerikai tucatromkom). Az 500 Days of Summer pontosan ilyen darab.

A 2009-es év messze legintelligensebb romantikus filmje (az ilyeneket is szeressük), és a Once óta a legjobb alkotás ebben a műfajban.

1. Man On Wire

Na hát gondolom, ilyen se lesz sűrűn a Filmhírek történetében, hogy egy dokufilmet hozok ki az év legjobb filmjének, pedig a Man On Wire abszolút megérdemli: toronymagasan (szó szerint, hehe) a legjobb dokumentumdráma, amit valaha moziban láttam (nálunk idén a Titanicon vetítették).

Egy Philippe Petit nevezetű francia kötéltáncos csávó 1974-es illegál akciójáról szól, amikor is a drágalátos jóember az akkor még javában álló World Trade Center két tornya közé kifeszített drótkötélen dzsesszelgetett fel s alá, úgy kábé 100 emeletnyi magasban, amíg a rendőrség le nem parancsolta onnan.

Kegyetlenül jól megrendezett és hihetetlenül ügyes szkripttel rendelkező alkotás (egyetlen pillanatra sem unatkozol, pedig dokufilmről van szó), még az azonos műfajú másik nagy kedvencemnél a Tourching the Void-nál is ütősebb - ami egyébként igen nagy szó, lévén, hogy az is egy übersúlyos megtörtént sztorit visz mesterien vászonra.

Igazi unikum, megtekintése minden magára valamit is adó, igényes filmfanatikus számára kötelező.

* * *

További említésre méltó filmek, amelyek nem fértek be a fenti listába, de mindenképpen érdemes csekkolni őket:

- Adventureland
- American Teen
- Kaméleon
- Utolsó időkig (végre magyar filmet is tudok említeni az év legjobbjai között)
- Revolutionary Road
- Changeling
- Star Trek
- Frost/Nixon
- Julia & Julia

Neked mely filmek tetszettek a legjobban 2009-ben? A legnagyobb kedvencek mehetnek a kommentekbe, szedjük össze az év legjobb filmjeit!

Oldal: 2009 legjobb filmjei egy rendező szerint
Egy klikk filmletöltés vagy filmnézés - © 2008 - 2026 - filmekbirodalma.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat